Talán annyira nem is nagy kérdés, mert még az elején leszögezem: mindkettőre szükség van. Csak a hozzáállásom felemás kissé.

Előre is elnézést a zavaros gondolatmenetért, most erre telik tőlem. Continue reading ‘Irodalom kontra nyelvészet?’


Sajtleves

01Feb10

Már egy jó ideje terveztem, hogy házilag készítek sajtlevest, és végre eljött az idő. :D Képet sajnos nem tudok mellékelni, de elöljáróban annyit: kétbalkezes vagyok, és konyhába nem való, mégis finomra sikerült. :)

Hozzávalók:

  • 10 dkg trappista sajt
  • 2 húsleveskocka
  • 1 kis pohár tejföl
  • 2 dl tej
  • liszt
  • vaj
  • 1 l víz
  • 1 tojássárgája
  • fehérbors
  • fokhagyma

A lisztből és a vajból rántást készítünk, majd felengedjük 1 liter vízzel. Ezután hozzáadjuk a 2 húsleveskockát, a fűszereket, majd az előzőleg lereszelt sajtot. A tojássárgáját és a tejfölt összekeverjük, majd felöntjük a tejjel. Ehhez hozzáadunk pár kanál levest, majd az egészet a maradék leveshez öntjük. Végül az egészet felforraljuk.

Elég egyszerű, nem? :D Kb. fél óra alatt elkészíthető.


Szavazás lezárva, a következő sorrendben fogom olvasni a könyveket:

  1. Muraszaki udvarhölgy: Gendzsi szerelmei
  2. Christopher Priest: A tökéletes trükk
  3. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
  4. Jane Austen: Emma
  5. Jane Austen: Értelem és érzelem
  6. Carol Shields: Jane Austen
  7. Jane Austen: A klastrom titka

Persze nem biztos, hogy szigorúan ehhez tartom majd magam, mert ez inkább “afféle útmutató”. :D

Mindenesetre az első három helyezett sorrendjét elfogadom, így pont jó lesz. Ki is készítem a Gendzsit az asztalra. :3

Nem kizárt, hogy párhuzamosan is fogok olvasni. Nem mintha ez valakit érdekelne. :D

A blog szempontjából inkább az a fontos, hogy ezekről írok majd véleményt-összefoglalót, szóval a könyvszeretők azért figyeljenek.


Végre vége

28Jan10

…ennek a vizsgaidőszaknak is. Hurrá!

\(^____^)/

Avagy:

やった!


[Ez a bejegyzés eredetileg egy kommentem volt egy blogon, de olyan jól sikerült összefoglalnom, hogy itt is megosztom.]

A szokásos úti dolgokon kívül (fotózás-vásárlás-bámészkodás) szeretnék eljutni templomokba, ott ráhangolódni a nyugalomra; utána egy forgalmasabb városrészben elnézni és átérezni a pörgést; megtapasztalni a japán vonatozást (nem feltétlenül Shinkansen, bármi jó); leülni egy domb-, bocsánat, hegyoldalon, és beleolvadni a tájba; erdőben bóklászni és félig elfeledett tanuki-, róka-, akármiszobrokra bukkanni…

Nyilván bemennék egy book offba, és elvernék ott párezer yent. :)

Szeretnék egy városban és egy faluban céltalanul kóborolni, felfedezni…

Persze a nevezetességek sem maradnának ki, sőt.

De a külföldi ösztöndíj már nem feltétlen életcélom, egyelőre nem akarok egyedül nekivágni külföldnek sem. Csak eljutni pár hétre, egy-két hónapra lenne jó, de többször, mintsem kint tölteni egy egész évet vagy többet. Nem akarok ott élni, csak ideiglenesen a része szeretnék lenni.

Kicsit nehéz elmagyarázni, de én sosem azért akartam odamenni, mert “különleges”, vagy mert népszerű. Egyszerűen ha ránézek japán képekre (akár fotó, akár festmény), “honvágyam” támad… Ezért is tanulok japánul, mert belső késztetésem van rá. Az már más kérdés, hogy perpillanat hol tartok, mert azért amit megtanulok, azt nem felejtem el egyhamar, bizonyos szavak és kifejezések önkéntelenül is előtörnek már.

Még Anglia-Skócia-Írország kelt bennem hasonló érzéseket, de nem ennyire erőseket.


Gondolatok

15Jan10

Annyira elterjedt ez a mondás: “ezek a mai fiatalok”…

Kíváncsi lennék, mit szólnának hozzá, ha buszon, vonaton, metrón, villamoson, az utcán etc. a huszonkorúak azt kezdenék ecsetelni jó hangosan: “ezek a mai felnőttek”, “ezek a mai nyugdíjasok”, “ezek a mai középkorúak”…

Saját tapasztalatból kiindulva: öt-hat éves csöppségként nekem minden idős néni és bácsi, minden felnőtt tiszteletreméltó volt, ha leszidtak, én éreztem magam rosszul, akár jogos volt, akár nem, elfogadtam. De ma már képtelen vagyok mindenkit feltétlenül tisztelni.

Senkinek nem adom meg a tiszteletet puszta korból vagy pozícióból kifolyólag, ha nem annak megfelelően viseli magát.

Az udvariasság más tészta, az részemről mindenkinek jár, és csak attól vonom meg, aki több alkalommal sem viszonozza – mint a köszönést.

Napi gondolatfolyamunkat hallották, köszönjük kedves figyelmüket.


Szó szerint!

A lábaim azért, mert nem bírom a hosszas ácsorgást, és mivel zömében szóbelik vannak, nem nagyon tudok leülni várakozás közben…

A karjaim már teljesen begörcsöltek, mert csak úgy tudok igazán tanulni, ha “újraírom” a félévet, tehát minden jegyzetet újra leírok vagy ha nagyon bő, kijegyzetelem; szintén jegyzeteket készítek az olvasmányokhoz is…

A nyakam is megfájdul folyton, mert órákon át az asztalnál ülve koncentrálni nem kényelmes…

Szóval jól elvagyok, na. Már várom, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak, és pihenhessek végre egy kiadósat, hogy kilazuljon minden befeszült izmom.


Még mindig elképedek, amikor felfedezem egy-egy érettségi tételem az egyetemi vizsgatételek között.

Fogalmam sincs, hogy másfél éve hogyan szóbeliztem kitűnően érettségin, mert annyira emlékszem, hogy akkor még alig-alig értettem belőle valamit, azóta meg elsajátítottam az alapokat rendesen.

Tehát, miért is kell középiskolásokon egyetemi tananyagot számonkérni?


Rendezgettem

09Jan10

Rendbetettem a címkéket és a kategóriákat, így egy halom poszt lett frissítve, és most láttam, hogy ezzel gyakorlatilag floodoltam a wordpress vezérlőpultjában a friss bejegyzések rovatot. :D

No de a lényeg: reményeim szerint most már könnyebb lesz kiigazodni a címkék és kategóriák tömkelegében. :)


Az eredeti poszt megírása óta eltelt bő másfél év, idejét érzem, hogy megismételjem, és kiderüljön, haladtam-e egyáltalán valamit. :D Continue reading ‘Nagy Könyv meme – másodszor’