Blackmore’s Night – Éljen a reneszánsz rock!

28Jul07

Tavaly nyáron, egy kellemes, meleg estén egy kedves barátom megosztotta velem kedvenc együttese két számát. Eleinte kétkedve fogadtam, mikor azt mondta, ez amolyan reneszánsz rock. Hogy’ jön össze a kettő?! Nos, nagyon is jól. Azóta kiderült, nem “amolyan”, hanem a szó szoros értelmében reneszánsz rockzene. Nem is akármilyen.
Az együttes: Blackmore’s Night. Az első szám, amit tőlük hallottam, a Ghost of a Rose. Egyszerűen gyönyörű… Ilyen felvezetés után már kapva kaptam a másodikért, a Way to Mandalay-ért. Azóta is ez az egyik legnagyobb kedvencem a dalaik közül, hihetetlen a ritmus, a dallam, és csodálatos az énekhang… Utóbbi Candice Night tulajdonát képezi. Ő és férje, Ritchie Blackmore (ismerős lehet a neve a Deep Purple és a Rainbow kapcsán) 1997-ben alapították az együttest, amelynek sikere azóta is töretlen. Köszönhető mindez a minőségi zenének, és a korhű tálalásnak.

Albumaikat hallgatva egészen belemerül az ember a reneszánsz életérzésbe. Személy szerint én hónapokig képtelen voltam más zenét hallgatni (bár lehet, hogy csak nálam képes kialakulni effajta függőség), és azután is bele-belevegyítettem a napjaimba. Levontam egy igen egyszerű, ám az én szempontomból nagy jelentőséggel bíró következtetést: ha őket hallgatja az ember, képtelen szomorkodni (ezalól kivétel egy-két balladai hangvételű dal, bár búskomorságba egyik sem taszít – de a Ghost of a Rose és a Castles and Dreams hallgatása alatt bizony könnyezett a szemem…nem árt, ha az ember érti a dalszöveget is). Dalaik többsége vidám (mint például a Three Black Crows, az Old Mill Inn, az All Because of You és a Home Again – persze ezzel korántsem teljes a felsorolás), mások táncra csábítanak (erre szerintem a legjobb példa a Renassaince Fair és a Be Mine Tonight), megint mások rockosan pörögnek (Street of Dreams), balladát dolgoznak fel (Loreley, Spirit of the Sea), vagy éppen hamisítatlan középkori hangulatba ringatnak (Play, Minstrel, Play és Crowning of the King). Legyek bármilyen hangulatban, a Blackmore’s Night-ot bármikor jólesik meghallgatni. Mára az életem szerves része lett, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Az együttes hivatalos oldalán letölthető némi ízelítő: www.blackmoresnight.com/audio_clips.html
Azok számára, akik nagyra értékelik a tömör tényeket, íme pár szó az együttesről és létrejöttéről:
Ritchie és Candice 1990-ben ismerkedett meg New Yorkban, egy futballmeccsen, melyen Blackmore is játszott. Candice ekkoriban egy new yorki rockzenei rádió-állomásnál dolgozott. Kiderült, hogy mindketten szenvedélyesen érdeklődnek a reneszánsz iránt. ‘95-ben már együtt működtek közre a Stranger In Us All című albumon. ‘97-ben alapították meg a reneszánsz rockot játszó formációt, a Blackmore’s Night-ot. Az együttes neve a házaspár vezetékneveiből tevődött össze, egy aranyos kis szójáték formájában. A pár jelenleg New Yorkban, Long Islanden él.
Első, bemutatkozó albumuk, a Shadow of the Moon különösen sikeres volt Európában. Következő albumaikon, főként a Fires at Midnight-on erőteljesebben érződik a rockgitár jelenléte a zenében. Idővel Candice a vokálozáson kívül különféle reneszánsz hangszerekkel is hozzájárult a formáció zenéjének színvonalához.
Az együttes gyakran vesz részt reneszánsz fesztiválokon és történelmi játékokon, európai koncertkörútjaik során pedig történelmi háttérrel rendelkező várakat választanak helyszínül, korhű öltözetben lépnek fel, és többnyire a közönség is korhű jelmezekbe bújik.
Forrás:
en.wikipedia.org/wiki/Blackmore’s_Night

Filed under: Kategorizálatlan   |  Leave a Comment
Tags: zene