Tablófotók, gratulálok…

14Ápr.08

Az egy dolog, hogy első körben úgy kiretusálták a képem, hogy eltűntek az anyajegyeim (egyik osztálytársnőmnek meg a fél orra). Az egy másik, hogy kérésemre visszatették őket (kicsit arrébb, mint az eredetin, azaz rajtam van). De az, hogy egy “hivatásos fotós” Pestre küldi fel az anyagot, mert nem tudja előhívni felszerelés híján, több mint gyanús. Szerintem. Ezek után a megérkezett utánrendelés látványos borzalom: valami szörnyű shadow frame-t kapott (írnám én magyarul, dehát valamelyik ingyenes képszerkesztőmben kábé ugyanezen a néven szerepelt, tán még PS-ben is…=_= szóval egy árnyékszerű keretet raktak rá), de minek?! Ráadásul biztosan luxus lett volna méretre vágni a képeket (netán nagy székesfővárosunkban sincsen meg a kellő technikai háttér?), így csak a levelezőlapméretű képek néznek ki kb. normálisan, a tablóképekből kettő van egymás mellett egy lapon, köztük egy-másfél centis szűzfehér sáv, vagdossuk ki otthon…* Basszus, ha már annyi pénzt elkért érte, amennyit, ezt megtehette volna, nem? Vagy csak nekem vannak ilyen irreális elvárásaim egy fotóssal szemben, mint például minőség, megbízhatóság? Kíváncsian várom a kész tablót, vajon abból miféle borzadály sül ki… Ez történik, ha egy ofő önkényesen dönt a dolgokról, holott fogalma sincs arról, ki hogyan dolgozik. Á, dehogy mondták 10-15-en már év elején, hogy csak ne ez az ember legyen a fotós, mert elcseszi. Nem kell az osztályra hallgatni, ugye. Aztán meg kit érdekel, hogy mindenki morog. Evvan.

*Érdekes ötletek utólag, avagy tippek a miértre:
1. Elromlott a vágógép, és kicsorbult sz összes olló, így csak ez a méret volt elérhető.
2. Valószínűleg már nem gyártanak tablófotó méretű fotópapírt, a levelezőlapból kellett gazdálkodni.
3. Szimplán kontár, aki készítette.

Filed under: Kategorizálatlan   |  1 Comment
Tags: bánat, hétköznap, suli