Emlékfoszlányok – első rész

15May08

A szerenád napja
Anno az általános iskolai szerenádon elég rémesen éreztem magam. Eleve nem is szerettem sosem az iskolát, ahová jártam, ugyanígy éreztem a tanáraimmal (egyet, max. kettőt kivéve) és az osztálytársaimmal kapcsolatban is. Azon az éjszakán kívülállóként vettem részt, és az emlék máig rossz ízű.
De ez a mostani teljesen más volt :D Hiányozni fog (már hiányzik is) a gimi, és bár nem minden osztálytársammal vagyok baráti viszonyban (elvégre nem a mennyiség, hanem minőség számít ugyebár), ilyen jól talán még sosem éreztem magam közösségben (leszámítva a klántalikat és az animeconokat ^^), annak ellenére, hogy a fél osztály csúnyán berúgott már az elején.
A sulinál kezdtünk, ott volt pár tanárunk, énekeltünk nekik pár dalocskát (amikről nekem alapvetően az a véleményem, hogy elcsépelt, unalmas és feleslegesen érzelgős mind, de akkor és ott nagyon jó volt elénekelni őket), majd ittunk, sütiztünk. Nosza felkerekedtünk, elindultunk drága föci-művtöri-mokép tanárurunkhoz, ott is megvendégelődtünk, sőt, még a híres háziborból is kortyolhattunk (ittam vagy fél kortyot XD nem szeretem a bort, na, de ezt nem akartam kihagyni). Ezután jött a busz, ami elvitt minket a töritanárnőnkhöz, aki az egyik személyes kedvencem lett a 4 év alatt ^^ Nála is eszegettünk, de sajnos nem tudunk beszélgetni vele, mindenki feszengett még. Őutána a némettanárnőnk következett, szintén “aranynéni” számba megy ^^ Először meglepődtem, mikor megláttam, hol is lakik pontosan, csudaszép a háza :O Nála már jóval hosszabban időztünk, beszélgettünk, énekeltünk természetesen, még németül is :D A férje is egy aranyos ember ^^ Nagy nehezen elindultunk a következő állomásra, az igazgató úrhoz. Addigra elkezdett szemerkélni az eső, de cseppet sem bántuk :D Majd a tesitanárunk következett, aki nem mellékesen osztálytársunk apukája, és húgom osztályfőnöke is XD Nála is jócska időt töltöttünk, beszélgetés, eszegetés, iszogatás, zenehallgatás és énekelgetés (ekkorra már nem volt mindenki színjózan…). Végül, de nem utolsósorban elmentünk az osztályfőnökünkhöz, akinek hatalmas háza van o.O Ez még nem lenne gond, csak ő teljesen egyedül él benne… NC. Kiderült, hogy fantasztikus pizzát készít (vegásat ettem, mert arról csak a brokkolit kellett lepiszkálnom, és át tudtam adni másnak, de a magyarosról a bab illetve a hawaiiról az ananász leszedése már jóval komplikáltabb feladat lett volna…arról nem is beszélve, hogy az ananász már megeresztette a levét, szóval édesmindegy, leszedem-e vagy sem…ide kapcsolódik egy minitörténet: világéletemben egyetlen pizzától lett komolyabb hányingerem, egy amolyan mindentbele-típusútól, és csak az ananász volt az, amitől tényleg kifordult a számból a falat *brrr*), és adott mindekinek egy kis emléket is: oklevélszerűséget, amiben köszönetet mond az együtt eltöltött évekért, és az osztálykirándulásokon készült fotókkal díszítette :D
Valamikor negyed kettő körül indultunk haza, engem a busz hajnali háromnegyed kettőkor tett ki a faluban, ahol lakom. Érdekes volt úgy járkálni az utcán, hogy rajtam kívül teremtett lélek sincen sehol, és csak a fák susognak sejtelmesen ^^ Szerintem fogok én még éjnek évadján sétálgatni XD

[Még jó, hogy részletekben közlöm a dolgokat, mert úgy nézem, a foszlányokból valami kisregényféle lesz o.O]

Filed under: Kategorizálatlan   |  2 Comments
Tags: élménybeszámoló, öröm, bánat, emlékfoszlányok-sorozat, evés-ivás, hétköznap, suli