Emlékfoszlányok – harmadik rész

28May08

A “komolyballagás”
A nagy nap előtt kb. egy héttel osztályfőnököm feltette a nagy kérdést, miszerint lenne-e kedvem elmondani a búcsúbeszédet. Rávágtam az igent, rögtön. Majd az egész hétvégét agyalással töltöttem, végül megírtam a beszédet, fele az évkönyvi szövegem volt, fele meg vadiúj. Hétfőn leadtam, kedden közölték velem a főpróba előtt kicsivel, hogy ez így jó, áldásuk rá. A főpróbán el kellett mondanom az első és az utolsó mondatot, ekkor döbbentem rá, hogy először fogok ekkora közönség előtt beszélni. Nem volt lehetőségem igazán gyakorolni a nagy napra.
Május másodikán izgatottan ébredtem. Nem a ballagás miatt, még csak nem is a másnapi születésnapom miatt. Tudtam, hogy a kedvesem úton van hozzám ^^ Hopsz, eltértem a témától :P
Nos tehát, reggeli készülődés, indulás, megérkezés. Mindenhol sok-sok ember, engem az ájulás kerülget, akarok bármit is mondani nyilvánosság előtt?! Már mindegy, uccu befelé. Gyors gyülekező, majd elkezdődött a séta. Az igazgatói előtt elhaladva kiszólt az ablakon direktor urunk, nekem, hogy figyeljek, mert én itten idézgetve leszek…o.O Hát, jó, felőlem…
A sétálgatás során szembesültem azzal a ténnyel, miszerint az alattam járók jelentős hányadát még látásból sem ismerem, holott nem nagy létszámú a suli, mindössze 4-500 fő. A nagy udvarra kiérve megint elkapott a heveny izgulás a tömeg láttán.
Maga a műsor szép volt, meg gondos, az én beszédem meg kissé ciki, alig lehetett hallani, mert nem hajoltam elég közel a mikrofonhoz, meg eleve nem tudok hangosan beszélni (ugye milyen jó, hogy volt egy főpróba? amúgy azt nem kellene kisebb próbáknak megelőznie?). Az igazgató valóban idézett engem, vicces módon az évkönyvből pont azt a részt emelte ki sűrűn emlegetve a nevem, amit én is kiválasztottam a beszédemhez.
Sokan kaptak okleveleket meg ajándékkönyveket az osztályunkból, az évfolyamunkból meg pláne. Nem lepett meg, hogy már megint semmiféle elismerést nem kaptam, eddig sem volt részem ilyesmiben. Viszont érdekes, hogy rajtam kívül mindig szinte mindenki meg van győződve arról, hogy közösségi vagy tanulmányi munkáért ki fognak hívni. Nagy fenéket… Igaz, idén legalább osztályfőnöki dicséretet kaptam oklevél formájában, közösségi munkámért. Ja, meg rajtam kívül az egész baráti köröm (mindig mindent mi csináltunk, babatabló, nagytabló, mittudomén, de 4 év alatt tényleg nem változott a tevékenyek névsora jelentősen), plusz egy-két ember. Úgy érzem, idén azért nem tettem annyit, hogy meg is érdemeljem… Szóval valahogy nem tudtam neki felhőtlenül örülni.
A ballagás végén körbementünk az udvaron, a meghívottak meg a kezembe nyomták a virágcsokrokat… Kivétel volt ezalól kedvesem és családja. Tisztázzuk: utálom a virágcsokrokat. Drágák, haszontalanok, a virágok már rég halottak, konzerválástól függően 2-3 nap, vagy 2 hét alatt megrohad az egész, ha vízbe teszi az ember, akkor is. Már ezerszer elmondtam a családomnak, hogy ne vegyenek nekem ilyesmit, ha ragaszkodnak a virághoz, cserepest kérek, azt még évek múlva is nézegethetem, gondozgathatom, kiültethetem stb. Jó-jó, nem veszünk virágot, mondták. Decsakazértis, megtették. Kedveseméknek nem kellett sokszor elismételni, megértették elsőre, és mit kaptam tőlük? Egy nyuszis csokrot ^^ Mármint plüssnyuszisat :P Még csörög is :D Nem kell neki víz, nem rohad el a szemem láttára, sokáig megmarad, és még aranyos is. A nyuszikat meg egyébként is szeretem ^^
A “mit kaptál ballagásra” témakört rövidre veszem, mert eszem ágában sincsen dicsekedni, vagy ilyesmi. Zsebpénzt, ami elegendő volt egy notebookra (Toshiba Satellite L40-R17, ha valakit nagyon érdekel a dolog), és a kedvesemtől és családjától egy tabletet, azaz digitális rajztáblát (Wacom Bamboo Fun Wide A/6, ha valakit nagyon érdekel) [kész röhej, fejből tudom a típusokat XD], és egy kisebb halom csokit *nyamm* Az ajándékok magas összértéke összefüggésben áll a másnapi születésnapommal, egyben tudtuk le a két eseményt. Amúgy kiskorúként ballagtam. Zseni vagyok?! XD
A ballagási ceremónia után következett a mértéktelen evészet, azaz az ünnepi ebéd, amikor is nagyon jóllaktam :D Csokitortát kaptam még ^^

Filed under: Kategorizálatlan   |  3 Comments
Tags: élménybeszámoló, öröm, emlékfoszlányok-sorozat, suli