Az adaptáció kérdése – Dragonball Evolution

01May09

Legyünk őszinték: ki nem várta mélyen gyökerező előítélettel ezt a filmet? És kit nem ihletett meg eddig? Jópár blogbejegyzést olvastam már róla, és igyekszem valami újdonságot is felfedezni az eddigi vélemények mellett. Felkészültetek?A címben megemlítettem az adaptáció kérdését, ami bizony ezzel a filmmel kapcsolatban nagyon is érdekes kérdéseket vethet fel. Milyen is volt a film bemutatása előtti időszakot jellemző várakozás?

Felröppent a hír: megfilmesítik az eddigi legnagyobb shounen kultuszanimét, ami világszerte ismert, és vegyes érzelmek fűzik hozzá az embereket. Van, aki ezen nőtt fel, van, aki nem látja értelmét, van, akit csak elszórakoztat ésatöbbi. De a hírre szinte mindenki felkapta a fejét. “Ezt most mégis hogy’?”  Izgatott találgatás vette kezdetét a szereplőgárdával kapcsolatban, és ahogyan egyre több információ cseppent el a készülő műről, úgy lett egyre nagyobb a filmet ellenzők tábora, “úgyis szar lesz” jelszóval.

Általában elmondhatjuk, hogy a rajongók (a nem-rajongókról nincsenek információim) általános ellenérzéssel ültek be a filmre, vagy töltötték le azt. Hiszen a szereplőket nem így képzelték el, a helyszínek megváltoztak, az eredeti koncepció felbomlott, a történetszálat megvagdosták, majd egybegyúrták. Meg eleve, színészek vannak benne.

Nem ritka eset az animék élőszereplős adaptációja. Nyilván nehéz megtalálni azokat a színészeket, akik megfelelően átérzik a karakterüket, külsőleg is hasonlítanak rá, és a rajongók feltétel nélkül elfogadják. Bizony, a rajongók igényeit nehéz kielégíteni, már csak azért is, mert sokan vannak. Látszólag mind egyet akarnak, a kedvencüket, de mindannyian másképp képzelik el. Mint ahogy egy könyv elolvasása után megnézzük annak filmverzióját, előfordulhat, hogy a látottak szöges ellentétben állnak a képzeletünkkel. Animáció filmrevitele esetén sem lehet könnyebb a dolog, hiszen a kritikus határ mindenkinél máshol húzódik. Valaki már azt is zokon veszi, ha az adott színész szemöldöke másképp áll, mint azt ő megszokta, más azt sem bánja, ha tökéletes ellentéte a szereplőnek, ha hitelesen játssza el. Mindig is voltak sikeres és kevésbé sikeres adaptációk.

A rajongók szempontjából fájdalmas, hogy a történetszál olyan lett, amilyen. Szó mi szó, párezer órányi történetet 75 percbe sűríteni bizony szorgos vágó és ragasztó munkát igényel, az eredmény így nyomokban hasonlít az eredetire. De ez nem mindig baj, olykor jól is elsülhet, máskor pedig jobb lett volna bele sem kezdeni. Az sem mindegy, ki melyik médiummal kezdi a történettel való ismerkedést. Nekem a Gyűrűk ura bizony tartogatott meglepetéseket, mert a filmet láttam előbb, és az hozta meg a kedvem a könyvhöz. A Harry Potter esetében a könyv volt az első, és a filmeket a mai napig nem vagyok képes végignézni, az első kettő rész elvette minden kedvemet. Az említett két példa esetében a két verzió közötti eltérések minimálisak. De mondjuk a Csillagpor esetében elmondhatom, hogy két különböző történettel állunk szemben, amelyek egy része összepasszintható, egyenlő. Hogy mindez hogyan jön ide? Fontosnak tartottam, hogy más adaptációk példáját is felhozzam, így talán világosabb lesz, amit a Dragonball kapcsán érzek.

Pont a mai napon volt alkalmam elkapni pár percet a Gondos bocsok című remekmű CG-adaptációjából. Sajnos, bár a technika adott, semmit sem volt képes visszaadni a régi meséből, nem tett hozzá újat. Ugyanez a helyzet a Micimackóval, Mickey egérrel, és a klasszikus Disney-történetek második-harmadik-sokezredik részével kapcsolatban. Be kell látnunk, hogy az idő múlik, és a jól ismert történetek újabb és újabb feldolgozásokon esnek át, akár tetszik nekünk, akár nem. Vajon mit szólnának az ókori drámaírók, ha látnák, mi mindenen mentek keresztül a történeteik? Tetszene nekik vagy nem? Shakespeare-nek bejönne az újraértelmezett Rómeó és Júlia, lövöldöző taljánokkal és DiCaprióval, sőt, mit szólna mindennek a koboldos-tündéres változatához? Mi a helyzet tehát azokkal a történetekkel, amelyek már olyannyira a mindennapjaink részévé váltak, hogy észre sem vesszük, ha idézünk belőlük?

Remélem, ez a “kis” kitérő rávilágított arra, hogy minden változik. Nem várhatjuk el, hogy a feldolgozás során ne történjen változás. Őszintén, mi értelme lenne annak, hogy amit már sokszor láttunk (annak idején ismételten levetítették egypárszor az animét, a vérbeli rajongóknak pedig egyenesen kötelező évente-kétévente újranézni, nemde?), most tökugyanúgy látnánk? Bármiféle változtatás nélkül?

Persze mindennek megvan a határa, a változásnak is, hiszen egy bizonyos ponton túl már független műről beszélhetünk. A Dragonball Evolution nem független, nagyon is ragaszkodik az eredeti koncepcióhoz, de nem feltétlenül. Mi változott? A történetet aktualizálták, és egy fantasy környezetből egy másik fantasy környezetbe helyezték át, ami jobban hasonlít a reális világra. A szereplőket is aktualizálták, a mai tinédzsereket képezték le bennük (vagy valami hozzájuk hasonlót). Mindenki emlékeztet az eredetire, ki jobban, ki kevésbé. A történetszálat megvágták, és a darabokat összepasszintották, majd még betoldottak pár saját ötletet.

Szerintem (és ez a legteljesebb mértékben személyes vélemény) ez a feldolgozás gyenge lett. De kezdetnek jó. Remélem, hogy még jó pár alkalommal előveszik majd a sárkánygömbök híres történetét, és előbb-utóbb frappáns filmecske születik belőle.

Addig pedig ne felejtsétek el: a feldolgozás nem tükörfordítás.

Filed under: személyes, érdekes   |  2 Comments
Tags: anime, film, morfondírozás, vélemény