Első egyetemi évem – visszatekintés

16Jun09

Nyo, ha már egy évet sikerrel elvégeztem, illene mondanom pár szót a tapasztalatokról. :D Illetve, hébe-hóba írtam már róluk, szóval most inkább csak összefoglalnám az évet. Mindezt a vizsgaidőszak rám háruló részének lezárása örömére. :)Nem akarok dicsekedni az eredményeimmel, nem is teszem, csak annyit mondok, hogy bizony ebben a félévben nem sokon múlott a kitűnőség (az előzőben kicsit több híja volt, de az sem volt sokkal rosszabb). Szóval mint kiderült, van fejem ehhez a szakhoz, még akkor is, ha sokszor bepánikolok miatta. Még hozzá kell szoknom, hogy itt bizony pont azt várják el tőlem, ami bizonyos szinten ösztönből jön, nem kell állandóan görcsölni. Na meg nem kötnek belém a tanárok, bár talán ez egyfajta kuriózum az egyetemek világában. :)

Sokan megkérdezték már, hogy miért nem japán szakra mentem inkább, miért pont magyar, és ha már ide járok BA-ra, miért nem magyar MA az elsődleges célpont. Nos, nekem így tökéletesen megfelel. A magyar szak nekem sok olyasmit ad, aminek igazán hasznát veszem (és itt nem a metaforára gondolok). Most már biztosan állíthatom, hogy elsősorban nyelvészeti beállítottságú vagyok, és ennek a japán minornál is előnyeit élvezem. Szeretek nyelvészkedni (hogy ez pontosan mit jelent, ki fogom fejteni egy későbbi bejegyzésben, mert hosszasan lehet ecsetelni és magyarázni – az átlagembernek még mindig mitikus a nyelvész fogalma, vagy büfészaknak tartja…), és a majdani magyar MA-k közül jelenleg a nyelvészetiek érdekelnek. Persze még sok minden változhat. Az viszont biztos, hogy egy év múlva a témabejelentő lapomon nyelvészeti tárgy fog szerepelni…:) A japán MA pedig azért elsődleges, mert szeretnék eljutni az 1kyuu szintig, és nem bánom, hogy emellé irodalmat meg nyelvészetet kell tanulnom – japánul/japánról…:))

Ömm, kicsit eltértem a tárgytól. Nostehát, az első évem igen kellemesen telt. Nem mondanám, hogy átbuliztam a féléveket, azt sem, hogy 6738542 új barátot szereztem (azért a kapcsolatok építése megvolt), ugyanakkor nem volt ez az egész egy nagy magolós-stresszelős időszak sem (vizsgák előtti estéket leszámítva – nálam ez a természetes bioritmus része). Nagyban megkönnyíti a dolgomat, hogy olyat tanulok, amit fel tudok fogni, meg tudom rágcsálni, hozzátehetem a magamét, ráadásul érdekel is (meg önmagában is érdekes). Tehát úgy-ahogy egyensúly uralkodott el az életemen ilyen szempontból.

Nem vagyok tipikus bölcsész, ezt már tudom. Ahogy egyik kedves tanárom meg is jegyezte, látszik, hogy értek a számítógéphez (mert én képes voltam .pdf-ben beadni a dolgozatomat XD hát ha még tudná, hogy infóból érettségiztem, és rendszergazdának is készültem :D – jó, azért kocka még nem vagyok, csak “kiskocka” (by Nekomajin)). Nem (igazából egyáltalán nem) hordok folyton sálat, értem az informatikus vicceket, nem követem az alternatív divatot, nem járok a ZP-be (máshová sem), nincsen tarisznyám, nem áradozom Nagy Lászlóról, nem beszélek hexameterekben, nem kávézom állandóan. Azt hiszem, általában egész normálisnak tűnök. :) Na jó, nem akarom én bántani a többi egyetemistát, csak ugye hallok ezt-azt bölcsészekről, magyarosokról, és elképedek, hogy vajon ezeket honnan szedik az emberek. Nálunk csak az évfolyam egynegyede tipikus bölcsész. :) Mármint külsőre, lélekben bizony túlsúlyban vannak az elvont figurák. Néha egészen mulatságos. :)

Ebben az évben több főbenjáró bűnt is elkövettem, már ami a magyar szakos egyetemistalételveket illeti: nem iratkoztam be az OSZK-ba (életemben nem jártam ott soha), egynéhány kötelezőt nem olvastam el (ööö, az ilyen 1200~ oldalas, 1 példányos könyvek valahogy nem elérhetőek számomra, ahogyan a rájuk fordítandó idő sem), az FSZEK-ből nem veszek ki könyveket, max. helyben olvasgatok (nem félek én a könyvtártól, más oka van – ha valakit érdekel, kifejthetem). Továbbá nem kunyerálok állandóan jegyzeteket, minden órámon bent vagyok (bejárós átoknak is nevezhetjük, de nem bánom általában), fénymásolni csak végső esetben megyek, nem szidok tanárt a háta mögött (sem előtte), ha gondom van, az illetékeshez fordulok (tanszéki adminisztrátor, TO-s néni stb.), néha ránézek a Neptunra, és tudom, hogyan kell használni a mintatantervet. Hihetetlen. :) Ja, és vizsgák előtt nem járok sörözni a haverokkal, sem szemináriumok helyett.

Aki lát, azt hiheti, magányos farkas vagyok (pedig rozsomák – hehe, jó vicc). Két régi jó barátnőm ugyanide jár, csak más-más szakra, de attól még látjuk egymást, tudunk beszélgetni, ilyesmik. :) De konkrétan nem barátkozom, általában megvagyok egyedül is. Néha hozzácsapódom pár évfolyamtársamhoz, ha nagyon társaságra vágyom, illetve van 1-2 lekötelezettem (nem direkt volt, csak szívesen segítek másoknak, amíg nem megy át kihasználásba a dolog – onnantól nem vagyok hajlandó kooperálni). És persze várom mindazokat az embereket, akikkel az elmúlt évben barátkoztam össze, de csak most (vagy később) fognak ide járni. :) (Igen, plörkikre gondolok. ;))

A jól sikerült évemnek köszönhetően pedig a harmadik félévben is kapok zsebpénzt. :))

Filed under: egyetem, személyes   |  3 Comments
Tags: egyetem, hétköznap, japán, személyes, tanulás, vizsga