Szeretem a nyári vihart, de…

03Jul09

…megőrülök attól, hogy mindig csak elmegy a falu mellett, ami éppen arra elég, hogy megfájduljon a fejem/nyakam/mindkettő, de arra nem, hogy le is hűtse legalább a szél a levegőt, és esetleg elmehessek a boltig hőguta nélkül. A meleget is szeretem, de azért délután ötkor ne legyen déli hőség.

Arról nem is beszélve, hogy a különféle fájogatások miatt nem tudok koncentrálni, tehát annak ellenére, hogy beosztottam, mi mindent ismételek át, a héten semmit sem haladtam. (>_<) Az ANN-fordítását újra elkezdtem, haladtam vele szépen, és még a héten gyorsan-gyorsan formába hozom a szöveget. Legalább itt legyen valami látványos eredmény.

Egészen más: ugyan nem vagyok telefonbolond (az elsőm 4 évig bírta, majd meghalt – akksit nem lehetett hozzá kapni sehol *szipp* -, a másodikat két éve nyűvöm, és még mindig tökéletes), és a lila cuccok láttán sem érzek elnyomhatatlan szerezdmeghátmind!-késztetést, mégis a tegnap látott lila sony ericsson láttán csak arra tudtam gondolni: kellkellkell.
Majd két-három év múlva, ha még kapható lesz.

Filed under: személyes   |  1 Comment
Tags: hétköznap, morgolódás, személyes