Freely plörkje kapcsán elkezdtem én is visszaolvasgatni magam, elsősorban a kezdeti bejegyzéseimet. No igen, van már némi múltja a blogomnak. Idestova 2 éve írogatom hol szorgosan, hol kevésbé szorgosabban, de azért folyamatosan. A wordpress.com-on lassan egy éves lesz, előtte lakott már blogspoton, sőt, extra.hu-n is (ott is a blog szekcióban, tehát nem önerőből építettem ki).

Feltűnt, hogy régebben én jóval több értékelő, már-már kritikának beillő véleményt fogalmaztam meg mindenfélékkel kapcsolatban, főleg a kulturális cikkekre (film, könyv, zene) gondolok. Mostanában elég kevés az ilyen irányú írásom, jócskán elhúztam a személyesebb bejegyzések felé. Ennek egyik oka az, hogy nem akarok megmondóemberke lenni, van már elég ilyen affinitású úriember és úrhölgy széles e neten. Ha mégis véleményezek valamit, akkor is igyekszem némiképp objektív lenni, és csak annyi szubjektumot belevinni, ami a poszt életre keléséhez elengedhetetlenül szükséges. Ugyanakkor sok olyan, manapság népszerű témáról (különböző társadalmi problémák és látszatgondok) sem írok, amiről van ugyan véleményem, de elegem van az örökös harcból, az “úgyis-nekem-van-igazam-mit-pofázol-vissza-kisköcsög” típusú emberekből, és abból, hogy bármennyire is szeretném, nem fogja kirobbantani a világbékét egyetlen bejegyzésem sem.

Visszatérve a főtémához, szóval blogolok már jó ideje. Szeretném sokáig megtartani ezt a szokásomat, jó lesz majd nyugdíjas éveimben elmerengeni az életem ilyen módon megörökített pillanatain. :)

Megj.: Ennyit arról, hogy hihetetlen hosszú bejegyzést írjak ma. Hiba lett volna közben 3 szálon felvenni a beszélgetést mindenféle barátokkal? :D Na, majd legközelebb kaptok annyi szöveget, hogy meg is unjátok, ha eddig ugyan nem tettétek. ;)



No Responses Yet to “Nosztalgia és egyéb érzületek”  

  1. No Comments Yet

Leave a Reply