Kirándulás a Rám-szakadékban

26Jul09

No, akkor most hosszabban, részletesebben, és magyarul. :)

A tegnapi nap folyamán a NiHaHa klubbal együtt a Rám-szakadékhoz mentünk kirándulni. Előtte nagyon izgultam, mert nem tudtam elképzelni, vajon meg merek-e egyáltalán szólalni japán társaságban, de azt hiszem, elég jól ment. :)

Reggel már nagyon korán fel kellett kelnem, hogy időben beérjek. A városkapui aluljáróban megvártam Szandit, és sokáig beszélgettünk, míg megérkezett a társaság többi tagja. (Előtte még felhívta a tanárnőjét, és hihetetlen, milyen jól telefonál japánul :O nagyon megirigyeltem. ^^”") Gyorsan utánuk rohantunk (nem vettek észre minket), majd ugyanilyen gyorsan bemutatkoztam Uchikawának, de azt még nem tudtam kifejezni, hogy tulajdonképpen hanyadéves vagyok…^^”" Zavarban voltam akkor még (utána is, de kevésbé).

Némi tanakodás után megkerestük a megfelelő buszmegállót, és várakozás közben Uchikawa körbekínált valami rákos-fűszeres puffasztott rágcsálnivalóval. Hihetetlen, mennyire finom volt! :O Az én ízlésemnek 100%-osan megfelelt. :3 Felszálltunk a buszra, és egy majdnem másfélórás út után megérkeztünk Dömösre.

Elindultunk felfelé, kényelmes tempóban, eleinte nagyon tartózkodó voltam, de hamar megtörténtek az első bemutatkozások, pár percig Sekóval (ejtsd: szekó) és Makival beszélgettünk, később főleg Sekóval. Kicsit lassan beszélt (a japánokhoz képest), de mint kiderült, másnapos volt, talán ezért. :D Néha nem értettem tisztán, mit mond, de ez a szegényes szókincsem miatt volt. Én is lassan válaszoltam, és elég bizonytalanul, de a nyelvtant csak egyszer tévesztettem el zavaromban (legalábbis egyszer javítottak ki). Sokat hallgattam, de ez is hasznos volt, mert nagyon jól sikerült megértenem őket, és ez is haladás. :D

A meglepetés igazából akkor jött, mikor kiderült, hogy nem a szakadékhoz, hanem a szakadékban fogunk menni. Örültem, hogy az erre a célra tökéletesen megfelelő cipőmben mentem, bár így is megcsúsztam egyszer-kétszer, de azért problémamentesen feljutottam. Eléggé kifulladtam a végére, és még most is izomlázasak a lábaim, de vagy kétheti mozgást bepótoltam. :D Ez idő alatt nem beszéltem, érthető okokból. :)

Felérve leültünk egy pihenőhelyen, és előkerültek a változatos harapnivalók. Uchikawa megkínált minket tamagoyakival (nagyon finom volt, az én itthoni kísérleteim a nyomába se érnek), rákos ízesítésű chipsszel (szintén nagyon finom, kevésbé fűszeres, mint az első), csokis sütivel (egyenként voltak csomagolva, az enyém csomagolását eltettem emlékbe :3), Yoriko megkínált norilapba tekert rákos-fűszeres puffasztott akármivel (az ízlelőbimbóimat az egekbe repítve :D ), és volt még valami szezámmagos cucc is, de én eleve nem bírom a szezámmagot, és kicsit rosszul is lettem tőle, gyorsan elnyomtam az ízét rákos chipsszel. :D Elővettem a bentoumat, amiben előző este el(ő)készített császármorzsa rejlett, egy emelet Szandinak szánva, egy nekem. Megkínáltuk vele Makit és Yorikót, nagyon elcsodálkoztak rajta, hogy ez mi lehet. :D Azt mondták, finom, és remélem nem a japán udvariasság szólt belőlük. :D

Ebéd után tartottunk egy körbemutatkozást, mindenki szólt magáról pár szót. Szandi szerint nem mondtam hülyeségeket (ettől félek mindig a legjobban :/), csak kicsit halk voltam. ^^”" Sajnos nem feltétlenül tudok hangosan beszélni. :( Beszélgettünk még egy darabig, majd elindultunk lefelé, szerencsére ezúttal egy gyorsabb és simább úton. :D Lefelé már főleg Szandival beszélgettünk, mikor kissé szétszakadozott a csoport, kitárgyaltuk a szakdolgozatot, a tanárokat és az évfolyamtársakat. :D

Visszaérve Dömösre megnéztük a hajóárakat, de túl drága volt, így busszal jöttünk vissza. Megérkezés után csatlakoztam a metró felé rohanó csoporthoz, váltottam pár szót Yorikóval is útközben. Ő is elfáradt, de élvezte a kirándulást. Meg azon tanakodott, vajon a szembejövő csoport a kiskutyát hogyan jutatta le a fémlétrákon. :D Sajnos ő leszállt a nyugatinál, meg mindenki más is, így egyedül maradtam a Népligetig. Ott kényelmesen elértem a buszt, éppen telefonáltam, mikor megvettem a jegyet az automatából. Vicces volt, mert ezresből adott vissza ötvenesekben. :D Fél kézzel kapartam ki a telefon miatt. XD

Hazafelé melegebb volt a buszon, mint egész nap bármikor. :O Jól elfáradtam, és az izomlázam még most is tart. De az biztos: legközelebb is megyek a klubba. :D

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: élménybeszámoló, japán, személyes