Fejben blogolok

29Oct09

Az a baj, hogy amikor blogolhatnékom van, nem adottak a körülmények: nemhogy nincs nálam gép meg nincsen net, mert ezek még megoldhatóak lennének, de vagy papír sincs kéznél, vagy annyira zötyög pl. a busz, hogy lehetetlen írni. Meg amikor rohanok A pontból B pontba, na az sem alkalmas az ilyesmire.

Ha az agyam számítógép mintájára működne, hazaérve csak áttölteném a piszkozatokat, átnyálaznám őket, és hajrá. De ez sajnos nem így megy.

A másik, amit szeretek, hogy mire alkalmas lenne bármi a blogolásra, elfelejtem, mit is akartam. Ebben az a zavaró, hogy később újra felbukkan bennem, persze megint akkor, mikor lehetetlen kezdeni vele valamit.

Kb. fél órája elkezdtem írni a tegnapi Nishi Yoko koto-koncertől, de a WP kiléptetett, és csak az első 3 mondatot mentette automatikusan a ca. egy oldalnak számító beszámolómból. Most eltettem, később, ha eléggé meditatív állapotba jutok, befejezem újra.

Az a jó a fáradtságban meg a kialvatlanságban, hogy ilyenkor nem tudok teljes hatásfokkal idegeskedni, szóval hó’t lazának tűnhetek. Vagy ahogy egyik csoporttársam megjegyezte, tökéletesen kifejezéstelen az arcom. (Ez őt valamiért bosszantja, hogy nem látni rajtam az aktuális hangulatomat – egyébként hosszas gyakorlással el lehet jutni a pókerarc természetes-ösztönös szintjére, sokszor kifejezetten hasznos.)

A jegyzettámogatásom beváltottam, megint szamurájos könyvet vettem. :) Meg a könyvtárból kivettem 3 japános témájú könyvet: egy földrajzosat, egy értekezős-tanulmánykötetszerűt, meg egy cikksorozatot (ami élménybeszámoló). Utóbbiban az erdélyi főhős 4 éves Japánban tartózkodását írja le, és halálra idegesít, hogy a torii-t torri-nak írja. Amúgy jó olvasni, lendületes.


Filed under: japán, személyes   |  1 Comment
Tags: , , , ,

One Response to “Fejben blogolok”  

Feed for this Entry Trackback Address
  1. 1 MegaBrutal on 2009. október 31. said:

    Muhaha! Éljen a transzhumanizmus! ;) Majd amikor lesz neural-interface, akkor majd könnyebb lesz a blogolás. :p

    De amúgy tökre átérzem, amit a blogolásról írtál. Nekem is 10x annyi bejegyzés lenne a blogomon, ha pont akkor tudnék blogolni, amikor eszembe jutnak a dolgok. De egy csomószor eszembe jut valami, amiről írhatnék, és az a szép, hogy olyankor még meg is fogalmazom a fejemben a szöveget. Rendesen megfogalmazom magamban a szöveget, hogy mit írnék le. Amikor meg tényleg a gép előtt ülök, kurvalassan fogalmazok. Meg eleve, nem visz rá a lélek, hogy megírjam a bejegyzéseket.

    Fáradtság + kifejezéstelen arc: aspie létemre alapjáraton kifejezéstelen az arcom, de néha, amikor feloldódom, és kicsit átkattanok “szociális üzemmódba”, akkor talán nem olyan gáz a helyzet. Habár fene tudja, lehet, hogy akkor is gyérek az arckifejezéseim – lehet meg kéne kérdeznem valakit, akivel gyakran beszélgetek. Viszont amikor fáradt vagyok, akkor hatványozódik a fapofa-hatás. Van, hogy olyankor kb. egy robotra hasonlítok. :D De olyankor nemcsak a pofám, hanem a mozgásom is olyan.


Leave a Reply