Enyhe pánik

02Nov09

A közeledő JLPT miatt.

Oké, hogy elvileg már májusban 3kyuu szinten volt a csoportunk (gyakorlatilag 3 emberre tudnám mondani, hogy tényleg ott volt, velem együtt – de mégis csak én megyek vizsgázni idén), de gyakorlatilag félek, mint minden ismeretlen dologtól.

Tudom, hogy a JLPT-n nincsen szövegalkotás, nem kell írni, csak kiszínezgetni az ellipsziseket és csá. Persze nem árt némi alapos tudás, hogy biztosan a jó betűjelnél színezgessen az ember.

Mégis valahogy félek ettől az egésztől, pedig ránézve a kanji- és a szólistára, nyúlfarknyi az egész. A nyelvtan sem olyan egetverő még. Nekem ráadásul le is van fénymásolva két egész tesztkönyv (amivel mellesleg eddig nem sokat haladtam, de ha nekiülhetnék mondjuk 2-3 órára folyamatosan, simán végigvinném ha nem is az egészet, de a lényegi részét).

Leginkább a szöveghallgatásos-értéses feladatrész aggaszt, a hallott szövegben nem vagyok elég jó. Mondjuk még nem hallottam, hogy JLPT-n milyen szintű beszédet kell meghallgatni, lehet, hogy a szövegolvasás óránk simán lekörözte, ebben az esetben csont nélkül mehet a dolog.

A kanjik nem aggasztanak, ha akad még (jó)pár összetétel, amit nem értek, nem találkoztam még vele, zömmel már ki tudom találni az olvasatot/jelentést. Ugyanakkor ez rávilágít arra a tényre, hogy egy ideje nem tanulom meg 100%-osan a kanjikat, hanem csak mondjuk 60-70%-osan (tehát x olvasat y összetételben, és ha előjön z, azt már nem tudom). A jövőben több energiát kell belefektetnem a kanjikba, főleg a jövő évi 2kyuu miatt (erre mindjárt kitérek részletesebben).

A szavak már kissé nehezebb diót jelentenek, főleg azok, amelyek nem fogalom-, hanem mondjuk viszonyjelölők. Meg a 435376453847-féle hasonló kifejezés, amik ráadásul a tesztfeladatokban (és majd a vizsgán is) végig kanákkal vannak leírva, hogy még a kanji alapján se jöhessen rá az ember, miről is van szó (ezért ezt nehéz résznek tartom).

 

Végül a 2kyuuról pár szót:

Tudom, hogy ezt a szintet elérni rengeteg időbe kerül, bár szerintem azért, mert az emberek valamilyen szinten ódzkodnak attól, hogy elfogadják, japánt lehet gyorsan is hatásosan elsajátítani. A gond a koncentrálóképességgel van (az én esetemben meg aztán főleg), és azzal, hogy hagyják megijeszteni magukat a számokkal (~1000 kanji, ~6000 szó), pedig ha ezekről elfeledkeznek valamennyire, zökkenőmentesen megy a tanulás.

Szóval elhatároztam, hogy ha már másoknak sikerült ezt rövidebb idő alatt elérniük (lásd Máté), akkor nekem miért ne sikerülne ilyen “kényelmes” tempóban?

Másfelől szükségem is van erre a vizsgára, egyfajta bizonyításképpen, hogy amikor MA-ra felvételizzek, le tudjak tenni egy papírt is minderről. (Nem kötik papírhoz, de szerintem egy minorostól meggyőzőbb, ha mutat egyet.) Ha meg nem vesznek fel MA-ra, akkor sem mondom, hogy nem éri meg, mert 2kyuuval már sok mindent lehet kezdeni.

Ma beszéltem is a tanárnőmmel, hogy dec. 6. után el is kezdenék készülni jövő decemberre, mit tudna ajánlani. Sok jóval nem kecsegtetett, mert 2kyuura már nincsen átfogó tankönyv, inkább csak nyelvtani szedet meg kanjilista meg tesztfeladatsorok, a szókincshez meg olvasni kell, sokat.

Rajtam ne múljon, csak a kitartásom ne hagyjon el.

Filed under: japán, személyes, vizsga   |  4 Comments
Tags: japán, morfondírozás, személyes, tanulás, vizsga