Wagashi ‘09. 10. 31.
Tudom-tudom, már rég írnom kellett volna róla…
De mivel képtelen vagyok épkézláb mondatokban összeszedni, mi mindent láttam és hallottam, és miről is volt szó, inkább megmutatom, hogy a többi résztvevő hogyan értékelte a programot, ugyanis én túlságosan le vagyok nyűgözve még most is.
Na jó, pici szubjektív: nagyon ízlett a gesztenyés dolog, a másik nem annyira. Ha úgy általában ilyen ízűek a babpasztás édességek, akkor alig várom, hogy többet ehessek belőlük. :D
Amikor éppen nem szakmai dolgokról volt szó, tök jól megértettem az előadást. Ezt sikernek könyvelhetem el nyelvtudás szempontjából? :)
Amúgy hihetetlen, de megint nem értem el a megfelelő buszt, és hogy ne kelljen két órát várnom, a szomszéd városba vivőre szálltam, ott pedig a szüleim vettek fel. Ha az a város közelebb lenne, akár haza is gyalogolhatnék, de sajnos nem így van. Még rendes sűrűségű buszjáratok sincsenek a két település között.
Itthon elkészítettem a gesztenyét, és gesztenyére hasonlított. :D Majd ha lesz elem a fényképezőben, feltöltöm ide a végeredményt. ;)
Filed under: japán, személyes, érdekes | 1 Comment
Tags: élménybeszámoló, evés-ivás, japán, személyes, vélemény
Pötyögő
Egy könyvszerető egyetemista teljesen személyes blogja, ezzel-azzal tarkítva.
Óhajt-sóhajt ide: doryan503[kukac]gmail.com-
Ezt mondtátok...
Nekomajin on Legyen vége… terika on Védett: Csak nektek shearer on Védett: Csak nektek Szandi on Védett: Csak nektek readordie on Enyhe pánik
Szerintem minden babpasztás dolog ilyen fini :) Én imádom :D A conon a…aaaa…az izé… szóval akik kint szoktak lenni japán étterem, náluk lehet venni ilyen mochi szerűséget, abban is ez van, és isteni. Csak drága :P Meg a matsuri napon ettem taiyakit is, abban is ez volt és szintén isteni :D Pesten lehet venni ilyet konzervben, abból érdemes bármiféle édességet csinálni. Én készítettem már otthon dorayakit, de az én saját készítésű babpasztám iszonyat édes lett, nem érdemes próbálkozni vele, egyszerűbb a konzerv :)