Miért van minden 31-én?

30Oct09

Ha nem szombat lenne 31., hanem bármelyik hétköznap, kapnánk egy nap szünetet.

Szombaton megyek japán édességkóstolásra, érdekes lesz.

Eredetileg elmentünk volna a Sárkány Centerbe téli holmit venni A.-val, és utána beugrottunk volna együtt kóstolni, de neki túlóráznia kell szombaton. 12 órában. És ezt tegnapelőtt közölték vele.

Láttam, hogy szombaton lesz a WCG (World Cyber Games) 2009 is. Francba. A. szíve vágya már régóta, hogy elmehessen…

Meg persze Hallowe’en is lesz, ami engem annyiban érint, hogy ilyenkor Guild Warsban mindig van ünnepség, és alaposan meg lehet tömni az inventoryt cukorkákkal meg bónuszokkal. Ami azért nem jön rosszul, ha épp kedvem támad játszani, de nincsen partim.

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: morfondírozás, morgolódás, tanulás

Ami az ösztöndíjat illeti

30Oct09

Mármint a tanulmányit.

Szóval, megkaptam két hónapra visszamenőleg (mivel nem szeptemberben kezdték kiutalni), de amikor megnéztem az összeget, leesett az állam: a jobb átlagom ellenére kb. feleannyit kaptam, mint tavasszal. Valamelyest elkönyveltem magamban, hogy hát ez van, jobbak lettek az átlagok, mittudomén, de azért furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mennyire lettek jók. Bementem a HÖK-be, nézegettem a táblázatot, és kiderült az, ami valahol bennem mocorgott: elszámolták. Pontosabban, nem számolták hozzá a minoros átlagom a főszakoshoz.

Jeleztem a problémát, a TO-ról szereztem igazolást a valódi, teljes átlagomról, a HÖK-ben kitöltettek velem egy űrlapot, és elküldték a rektori hivatalba, meg átjavítgatták az excel-fájlt. Most várok, egy hetet, ha addig nem látok változást, rákérdezek megint.

Egyébként az átlagomra járó ösztöndíj összege egy tizessel haladja meg az előző félévit, szóval azért kapok majd szépen.

Jellemző, hogy ez első gondolatom az volt, hogy ebből a pénzből mennyi tankönyvet vehetek (Japánból). X”"D

Filed under: egyetem, személyes   |  Leave a Comment
Tags: öröm, egyetem, hétköznap, meglepetés, személyes

Fejben blogolok

29Oct09

Az a baj, hogy amikor blogolhatnékom van, nem adottak a körülmények: nemhogy nincs nálam gép meg nincsen net, mert ezek még megoldhatóak lennének, de vagy papír sincs kéznél, vagy annyira zötyög pl. a busz, hogy lehetetlen írni. Meg amikor rohanok A pontból B pontba, na az sem alkalmas az ilyesmire.

Ha az agyam számítógép mintájára működne, hazaérve csak áttölteném a piszkozatokat, átnyálaznám őket, és hajrá. De ez sajnos nem így megy.

A másik, amit szeretek, hogy mire alkalmas lenne bármi a blogolásra, elfelejtem, mit is akartam. Ebben az a zavaró, hogy később újra felbukkan bennem, persze megint akkor, mikor lehetetlen kezdeni vele valamit.

Kb. fél órája elkezdtem írni a tegnapi Nishi Yoko koto-koncertől, de a WP kiléptetett, és csak az első 3 mondatot mentette automatikusan a ca. egy oldalnak számító beszámolómból. Most eltettem, később, ha eléggé meditatív állapotba jutok, befejezem újra.

Az a jó a fáradtságban meg a kialvatlanságban, hogy ilyenkor nem tudok teljes hatásfokkal idegeskedni, szóval hó’t lazának tűnhetek. Vagy ahogy egyik csoporttársam megjegyezte, tökéletesen kifejezéstelen az arcom. (Ez őt valamiért bosszantja, hogy nem látni rajtam az aktuális hangulatomat – egyébként hosszas gyakorlással el lehet jutni a pókerarc természetes-ösztönös szintjére, sokszor kifejezetten hasznos.)

A jegyzettámogatásom beváltottam, megint szamurájos könyvet vettem. :) Meg a könyvtárból kivettem 3 japános témájú könyvet: egy földrajzosat, egy értekezős-tanulmánykötetszerűt, meg egy cikksorozatot (ami élménybeszámoló). Utóbbiban az erdélyi főhős 4 éves Japánban tartózkodását írja le, és halálra idegesít, hogy a torii-t torri-nak írja. Amúgy jó olvasni, lendületes.

Filed under: japán, személyes   |  1 Comment
Tags: hétköznap, japán, könyv, morfondírozás, személyes

Kis csomag, és jó hétvége

26Oct09

Kezdem inkább a jó hétvégével.

Pénteken és szombaton Székesfehérváron voltunk barátainknál vendégségben, valami hihetetlen volt, hogy mennyire otthonosan éreztem magam, mindez a vendéglátóinkat dicséri. Rengeteget készültek, nem győztünk szabadkozni, hogy ennyire azért nem kellett volna… Hajnali kettőig társasjátékoztunk (Sárkányvár), iszonyat jó volt. :D Legközelebbi alkalomra beígértük a Munchkint is, azt hiszem, akkor fognak kivágni a szomszédok, hogy miért röhögünk ennyit, pláne hajnalban…:D Sokat beszélgettünk is, hihetetlen, hogyan következett egyik téma a másikból.

Szombaton délután lementünk A. szüleihez, hogy elhozzunk pár téli, melegebb cuccot. Náluk is nagyon jó volt, régen voltunk már ott…

Vasárnap húgom születésnapját ünnepeltük, és egyben falusi búcsú is volt, úgyhogy kimentünk szétnézni. Egy kézművesnél vettem kis gyönggyel töltött zsákbabát, később egy pár fülbevalót is, kéket. Úgy tűnik, kijelenthetem, hogy a fémallergiám eltűnt, mától (tegnaptól) bizsut is hordhatok. :D

És a kis csomag, a Maidótól: furikake (lazacos), rizskiszedő kanálpár, szószósüvegcsepár, furoshiki (kis szütyő, a bentósdobozomhoz illő), rizsformázó (maci- és kisfiúfej alakú). Ismételten köszönöm Vikinek! (^_^)

Kis mellékes: kiutalták a tanulmányi ösztöndíjamat, de érdekes módon a javuló átlagom ellenére a felét kaptam annak, amit tavaly…

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: öröm, evés-ivás, hétköznap, személyes

Nem sikerült

18Oct09

Beadtam a pályázatot, megpróbáltam, nem sikerült. Nem mehetek ki tavasszal.

Majd megpróbálom újra, hátha ősszel mehetnék, vagy azután tavasszal. Ha megmarad az átlagom.

Igazából egyre jobban gyűlölöm, hogy csak minoros vagyok…
Legalább nem kell most azon gondolkodnom, hogyan bírnám ki azt a fél évet A. nélkül.

Szerk.:

+ Nyáron el tudok menni sógornőjelöltem esküvőjére. :)

+ Itthon leszek 20.

+ Még többet fogok tanulni, hogy legközelebb engem válasszanak.

Filed under: személyes   |  1 Comment
Tags: bánat, japán, személyes

Hová lett az ősz…?

17Oct09

Egyre inkább hiányolom az igazi őszt. Ami most van, az nem ősz, de még nem is tél, hanem valami ötödik átmeneti évszak (az én szememben legalábbis). Hideg és nyirkos, brr. Nem csoda, hogy a hangulatom is olyan, amilyen.

Szeretném látni a száraz (!!!), elsárgult faleveleket kerengeni a lágy, olykor erősödő szélben, beszívni a fűszeres őszi levegő illatát, élvezni a csípős szelet. Átmeneti kabátban járkálni, élvezni a nap melegét, amikor kisüt.

De úgy tűnik, marad az állandó vacogás, a téli kabát előtúrása, a sapka-sál-kesztyű (utóbbi kettőt még mindig nem találom, de a sapi már megvan), és a napjában többszöri cserépkályhához való dörgölőzés… Apropó, elég hangulatos tud lenni, amikor lekuporodom a kályha mellé, és ott olvasok vagy DS-ezek… :) Bár normális esetben nem sokkal karácsony előtt jutok el idáig, mert addigra lesz annyira hideg, hogy megérje begyújtani. Jó, igazából most még nincs is olyan istenesen megrakva, épp csak annyira, hogy ne kelljen gázt használni, amíg nem muszáj.

A suliban nem érezhető semmiféle fűtési kísérlet, leszámítva azt, hogy nem szorgalmazzák az ablaknyitást, csak ha már a fulladásos halál veszélye fenyeget. A buszon ellenben meglepően kellemes idő szokott lenni, főleg, mióta nem a régi csotrogányok járnak a vonalon, hanem az újabb széria tagjai (meg nem tudnám mondani, miféle buszok ezek, az egyik típus tippem szerint holland lehet…), és amíg az autópályán robogunk, átmelegszem annyira, hogy utána a leszállók után betóduló hideget ne érezzem meg egy darabig.

Elkezdtem olvasni A mansfieldi kastélyt, és még épphogy az egyharmadánál tartok (ma csak a buszon olvastam), de már többször is az egekbe szökött a vérnyomásom tőle. Azt hiszem, túlságosan is bele szoktam élni magam a könyvekbe (ezért sem mindegy, mit olvasok, mert ha nem tetszik, alig haladok), most is folyton lekevertem volna bizonyos szereplőknek… Alapvetően kedvelem az angolokat, meg valamennyire az arisztokráciájukat is, de ekkora mértékű sznobizmus és önteltség meg képmutatás és formáskodás meg nem tudom, még mi minden a vérnyomásom fölviszi, az egekbe. Ráadásul ott van a főszereplő, Fanny, aki elszenvedi ezt az egészet, és ahol most tartok a könyvben, olyan magatehetetlen, és félszeg, hogy neki is lenne mondanivalóm, nem feltétlenül építő jellegű (na jó, ha lenyugszom, építő is lehet). Szóval idegesítőek a figurák, meg a felszíneskedésük. Amúgy maga a regény tetszik. :) De Austen helyében beleírtam volna pár isteni pofont, hogy terelgessem a szereplőket, vagy ilyesmi. Csakhogy nem vagyok Austen…

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, jövő héten egészen valószínű, hogy csizmában fogok menni. Hiába húztam vastag zoknit, nem segített cseppet sem. Fenéért vagyok eleve fázós… :(

Filed under: személyes   |  2 Comments
Tags: bánat, hétköznap, könyv, morfondírozás, morgolódás, személyes, vélemény

Újabban

15Oct09

Borzasztó hideg van. Igazából szavakkal nem is nagyon tudom kifejezni, mekkora volt ez a hirtelen váltás az időjárásban. De rosszul esett, nagyon. Meg kihat a lelkesedésemre is, ami ennélfogva nem nagyon van.

Annyi a jó benne, hogy újra hordhatom a kedvenc sapkámat, amit anya kötött vagy két éve, talán három. Egyszerűen imádom, szép narancs-vörös-sárga színátmenetes. :)

Ma 3× is berohantam a könyvtárba, és végül 3 könyvvel távoztam:

• É. Kiss Katalin: Anyanyelvünk állapotáról   – mert kötelező
• Szent szimbólumok – Népek, vallások, misztériumok   – mert megtetszett, és mérges voltam, hogy Lomb Kató-könyvet nem találtam
• Jane Austen – A mansfieldi kastély   – előadást kell belőle tartanom, és csak összebeszéléssel sikerült kivenni

Akartam még mást is, de nem volt könyv, még helyben olvasható sem, utóbbi állítólag eltűnt. Na szép…

Újra tud menteni játékállást a DS, jelenleg a Touch Detective nevű aranyos nyomozósdival játszom, kellőképpen leköt, gondolkodni is kell, és megcsinálható végigjátszásba való belelesés nélkül is. Ha végigvittem, írok róla hosszabban is.

A napokban egészen későig vagyok fent, de nem minden esetben tanulok – inkább csak reménykedem, hogy visszatér a koncentrálóképességem, de eddig nem történt meg. Inkább játszom meg olvasok (saját kedvre, ha már így elkötelezőtlenedtem – fú, az ilyen szóalkotásokról tudnék írni szakdolgozatot, azt hiszem).

Ma volt a jelentkezési határidő, kíváncsi vagyok, hogy vajon az első döntés mikor születik meg. Kicsit félek, hogy mi lesz akkor, ha továbbküldik, mert onnan nagyobbat lehet pottyanni, mint ha most mondanák azt, hogy: nem.

Kaptam Emesétől Merlin színházas japán legyezőt és egy plakátot (Kafka), itt is nagyon szépen köszönöm! (^_^) [Bár igazából nem tudok, olvassa-e...]

Most pedig megyek, és bedobálom a cuccokat a táskába holnapra. Jej.

Filed under: személyes   |  1 Comment
Tags: hétköznap, könyv, személyes

Mai sirám

15Oct09

Hogy ne csak a plörköt és a molyt borzoljam vele.

Ma felhúztak rendesen. Kiadnak a tanárok annyi olvasnivalót kötelezőnek, hogy a BA-diplomáig se lehet vele tisztességesen végezni (=mindent végigolvasni, bármennyire is szeretném), pláne ha még órára is be kell járni, és még készülni kell ZH-kra is, félév végi vizsgákra is, házi feladatokat elkészíteni stb.,és persze a kiadott olvasmányok 5-6 példányban érhetőek el, a mi évfolyamunkon 60 embernek plusz más egyetemek hallgatóinak (pl. FSZEK), és persze hogy nem tudjuk elolvasni, mert se idő, se lehetőség (én például nem tudok még OSZK-ba is eljárni, mert nincs annyi időm, onnan kivenni sem lehet), de akkor meg jönnek azzal, hogy aki nem szeret olvasni, minek jár bölcsészkarra….?
Azt végig sem gondolják, hogy én imádok olvasni (nem véletlenül vagyok mollyer:)), de ha nem tudom kivenni/kölcsönkérni/lefénymásolni azt a könyvet, akkor nyilván nem a szeretéssel van a baj…erre most tanszéki chaten leoltották évfolyamtársaimat, hogy ha még az olvasás is megterhelő, ne járjanak egyetemre… Mi ütött mindenkibe? :(

Ezzel kapcsolatban felmerült bennem, hogy „bezzeg” ha eléggé elterjedt lenne az e-book, akkor nem kellene ilyeneken szenvednünk, nagyszerűen hozzá lehetne jutni mindenhez.

Aki ügyes, ebből a posztból rájöhetett, hogy valójában miért utálok könyvtárba járni, bölcsész létemre.

Filed under: egyetem, személyes   |  2 Comments
Tags: egyetem, hétköznap, morgolódás, személyes, tanulás, vélemény

Elvagyok

08Oct09

Mostanában nem történnek velem különösebb dolgok.

Filed under: egyetem, személyes   |  1 Comment
Tags: egyetem, hétköznap, könyv, morfondírozás, morgolódás, személyes, tanulás, vélemény

Tanulási tervek

02Oct09

(trau mintájára)

Az eddigi eredményeimet nem számítom bele.

1. 2009. decemberében a JLPT hármas szintjének letétele.

2. 2009-2010 alatt az angoltudás erőteljes fejlesztése.

3. Az őszi szemeszter minél eredményesebb elvégzése.

4. Tavasszal a szakdolgozati témabejelntő lap leadása (előtte téma kiválasztása).

5. 2010. decemberében a JLPT kettes szintjének megkísérlése.

Nem lett olyan hű de hosszú, de összefoglalja a közelebbi terveimet. Amennyiben sikerülne megkapni a megpályázott ösztöndíjat, akkor a lista egyes részei átírásra kerülnek, és bővülhetnek.

Filed under: egyetem, japán, személyes, vizsga   |  1 Comment
Tags: angol, egyetem, japán, személyes, tanulás, vizsga