Elméletileg és gyakorlatilag

06Nov09

Kivételesen nem panaszkodni fogok, csak tényeket megállapítani, és elhümmögni rajtuk.

Filed under: egyetem, személyes, vizsga   |  1 Comment
Tags: egyetem, hétköznap, japán, könyv, morfondírozás, személyes, tanulás, vizsga

Enyhe pánik

02Nov09

A közeledő JLPT miatt.

Oké, hogy elvileg már májusban 3kyuu szinten volt a csoportunk (gyakorlatilag 3 emberre tudnám mondani, hogy tényleg ott volt, velem együtt – de mégis csak én megyek vizsgázni idén), de gyakorlatilag félek, mint minden ismeretlen dologtól.

Tudom, hogy a JLPT-n nincsen szövegalkotás, nem kell írni, csak kiszínezgetni az ellipsziseket és csá. Persze nem árt némi alapos tudás, hogy biztosan a jó betűjelnél színezgessen az ember.

Mégis valahogy félek ettől az egésztől, pedig ránézve a kanji- és a szólistára, nyúlfarknyi az egész. A nyelvtan sem olyan egetverő még. Nekem ráadásul le is van fénymásolva két egész tesztkönyv (amivel mellesleg eddig nem sokat haladtam, de ha nekiülhetnék mondjuk 2-3 órára folyamatosan, simán végigvinném ha nem is az egészet, de a lényegi részét).

Leginkább a szöveghallgatásos-értéses feladatrész aggaszt, a hallott szövegben nem vagyok elég jó. Mondjuk még nem hallottam, hogy JLPT-n milyen szintű beszédet kell meghallgatni, lehet, hogy a szövegolvasás óránk simán lekörözte, ebben az esetben csont nélkül mehet a dolog.

A kanjik nem aggasztanak, ha akad még (jó)pár összetétel, amit nem értek, nem találkoztam még vele, zömmel már ki tudom találni az olvasatot/jelentést. Ugyanakkor ez rávilágít arra a tényre, hogy egy ideje nem tanulom meg 100%-osan a kanjikat, hanem csak mondjuk 60-70%-osan (tehát x olvasat y összetételben, és ha előjön z, azt már nem tudom). A jövőben több energiát kell belefektetnem a kanjikba, főleg a jövő évi 2kyuu miatt (erre mindjárt kitérek részletesebben).

A szavak már kissé nehezebb diót jelentenek, főleg azok, amelyek nem fogalom-, hanem mondjuk viszonyjelölők. Meg a 435376453847-féle hasonló kifejezés, amik ráadásul a tesztfeladatokban (és majd a vizsgán is) végig kanákkal vannak leírva, hogy még a kanji alapján se jöhessen rá az ember, miről is van szó (ezért ezt nehéz résznek tartom).

 

Végül a 2kyuuról pár szót:

Tudom, hogy ezt a szintet elérni rengeteg időbe kerül, bár szerintem azért, mert az emberek valamilyen szinten ódzkodnak attól, hogy elfogadják, japánt lehet gyorsan is hatásosan elsajátítani. A gond a koncentrálóképességgel van (az én esetemben meg aztán főleg), és azzal, hogy hagyják megijeszteni magukat a számokkal (~1000 kanji, ~6000 szó), pedig ha ezekről elfeledkeznek valamennyire, zökkenőmentesen megy a tanulás.

Szóval elhatároztam, hogy ha már másoknak sikerült ezt rövidebb idő alatt elérniük (lásd Máté), akkor nekem miért ne sikerülne ilyen “kényelmes” tempóban?

Másfelől szükségem is van erre a vizsgára, egyfajta bizonyításképpen, hogy amikor MA-ra felvételizzek, le tudjak tenni egy papírt is minderről. (Nem kötik papírhoz, de szerintem egy minorostól meggyőzőbb, ha mutat egyet.) Ha meg nem vesznek fel MA-ra, akkor sem mondom, hogy nem éri meg, mert 2kyuuval már sok mindent lehet kezdeni.

Ma beszéltem is a tanárnőmmel, hogy dec. 6. után el is kezdenék készülni jövő decemberre, mit tudna ajánlani. Sok jóval nem kecsegtetett, mert 2kyuura már nincsen átfogó tankönyv, inkább csak nyelvtani szedet meg kanjilista meg tesztfeladatsorok, a szókincshez meg olvasni kell, sokat.

Rajtam ne múljon, csak a kitartásom ne hagyjon el.

Filed under: japán, személyes, vizsga   |  4 Comments
Tags: japán, morfondírozás, személyes, tanulás, vizsga

És más rossz is történt

30Oct09

Már azon kívül, hogy ellopták a telefonomat.

A 10:16-os busszal indultam be Pestre, ezzel 11:10-kor szoktam a Népligetbe érni, így még ha veszek mondjuk ennivalót is, legkésőbb 11:30-ra beérek a suliba.

Eleve baljós jelek kísértek ki a buszmegállóig, ugyanis szinte figyelmeztetésszerűen otthon hagytam a bérleteimet, úgy rohantam vissza értük. Bárcsak lekéstem volna a buszt…

Szóval elindultunk, és az autópályán hatalmas dugó alakult ki. Nagyjából egy órás késlekedéssel futottunk be végül a Népligetbe. Vettem ennivalót, mert már majd’ éhenhaltam (költői túlzás, de van igazságalapja). Kényelmesen bemetróztam a Kálvin térig, végig ültem, ölemben a táskámmal.

Arra gondoltam, felesleges már bemennem szociolingvisztikára, mert ZH-t írtunk, a felénél minek menjek be (pláne, hogy már 3 hete nem tudom megszerezni a könyvet, amiből írtunk; pedig egyik csoporttársam ígért nekem holmi scant, de eddig nem kaptam meg, holott tegnap mondta, hogy küldi). Szóval mentem tovább, hogy akkor inkább előreszótárazok japánra, hogy tudjak gyorsan fordítani.

Felérve a suli harmadik emeletére láttam, hogy a mai óra elmarad. Na ekkor összedőlt bennem valami. Fel akartam hívni Mátét, hogy be tudna-e jönni, hogy legalább a megígért lemezt továbbíthassam Mérinek, és ekkor derült ki, hogy már nincsen telefonom…

Kétségbeestem, elindultam visszafelé, alaposan szétnézve, hátha csak elszórtam, de közben végiggondoltam az utamat azóta, hogy leszálltam a metróra, és arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy ellopták… Találkoztam az aulában egy ismerősömmel, aki megcsörgette (volna) a telefonomat, de ki sem csörgött…

Visszamentem a Népligetbe, mondván, elegem van és hazahúzok. Igyekeztem nem elbőgni magam, elég nehéz volt. :(

Hazaérve kifakadtam, megkerestem a szerződést, és letiltottam a kártyát, meg kaptam űrlapot a telefon tiltásához is. Amint hazaérnek szüleim, megkérdezem, megoldható-e a holnap délelőtti ügyintézés (nem az én nevemen van a telefon), és igyekszem felérni a japán édességes programra is.

Szóval jobb lett volna, ha el sem indulok itthonról: meglenne a telefonom, a ZH-t meg ugyanúgy nem írtam volna meg.

Filed under: egyetem, személyes   |  3 Comments
Tags: bánat, egyetem, hétköznap, morgolódás, személyes

Ellopták a telefonomat

30Oct09

Ma kb. 12:20 és 12:25 között a Kálvin téri aluljáróból a KRE-BTK Reviczky u. 4. alatt lévő bejáratáig tartó úton, abban a nagyjából egy percben ellopták a telefonomat.

Mikor még a metrón ültem, a táskám az ölemben volt, megnéztem a telefonomon a pontos időt, majd visszatettem a táskám külső nagy zsebébe, azon belül egy kisebb rekeszbe. Becipzároztam, majd nem sokkal később leszálltam. Mikor beértem az egyetem épületébe és felértem a 3. emeletre, elő akartam venni a telefonomat, hogy felhívjak valakit, de mikor levettem a hátamról a táskát, az elülső nagy zsebe teljesen le volt cipzározva, és eltűnt belőle a telefonom. Minden más (pénztárca, iratok, esernyő stb.) a helyén volt, csak a telefon hiányzott.

Útközben nem volt sok ember, nem mentem neki senkinek, nekem sem jött senki, nem éreztem, hogy bárki széthúzná a táskámat, sem, hogy beleakadt volna bármibe is, hogy így esetleg kiessen a telefon. Mondom, egyetlen perc volt talán. Senki sem szólt, hogy hé te hülye, lopják a cuccodat, vagy várjál már, elszórtál valamit. Még csak nem is trappoltam eszeveszetten.

5-10 perccel az eltűnést követően találkoztam egy ismerőssel, és megkértem, csörgessen meg. A telefonom nem volt kapcsolható (valószínűleg kikapcsolták, vagy szimplán kidobták a SIM-et).

A telefon:

• Sony Ericsson w200i, fekete telefontest, narancssárga billentyűfény (vagy miez)
• lógott rajta 3 összefűzött figura: Hello Kitty szárnyakkal rózsaszín ruhában, Kuromi (egy gonosz kisnyúl fekete bohócsipkában, amin rózsaszín koponya van, illetve a nyuszinak villás ördögfarka van) és egy sárga doraemonos lányrobot, a fején van két piros lapos izé, mintha tányér ragadt volna rá + egy maxonos logó; a figurák egy rózsaszín madzagra akasztott fehér madzagon voltak összefűzve
• egyéb különös ismertetője sajnos nincsen

A SIM-kártya letiltása folyamatban van, de szeretném valamilyen módon visszakapni a telefonomat. Nincsenek rajta nagy dolgok, csak pár fénykép (főleg a rajzaimról), meg néhány emlékeztető.

Ha bárki megtalálná a telefonomat, vagy akár csak a telefondíszeket, kérem, juttassa el hozzám őket valamilyen módon, nagyon a szívemhez nőttek.

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: bánat, döbbenetes, személyes

Touch Detective DS

30Oct09

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: játék, ndsl, személyes, vélemény

Nishi Yoko koto koncertje

30Oct09

Tegnapelőtt volt szerencsém végre eljutni egy japán-magyar baráti év kapcsán megrendezett eseményre (ebben az évben a másodikra), ráadásul egy koncertre, ami (ha nem számítom a réges-régi révfülöpi táborban szerzett Republic-koncertélményemet, akkor) az első az életemben. Az első olyan zenei koncert, amire önszántamból mentem. :O

Fantasztikus volt!!! (*_*)

A Merlin színházban volt a koncert, kicsike teremben, de abszolút kényelmes volt, és a koto hangja szépen betöltötte a teret. Nishi gyönyörű volt, mezítláb és fehér ruhában sétált fel a színpadra, gondosan hangolt, és szívmelengetően játszott.

A végén eljátszott egy számot a kedvenc magyar cimbalmosától, Balogh Kálmántól (aki személyesen is részt vett a koncerten, az első sorban ült).  Nishi teljesen meg volt illetődve tőle, látszott rajta, hogy izgul. Mégiscsak a kedvence és példaképe előtt játszott. :)

A koncert alatt egészen kisimultam idegileg, ugyanakkor annyi gondolatom támadt, hogy hajjaj. Érdekes módon mégsem keveredtek össze, tudtam koncentrálni, és pihentem is közben.

Hazafelé meg 5 perc híján lekéstem a buszt, több értelme lett volna még maradni a koncert után, autogramot kérni vagy ilyesmi. Szandi, ne haragudj, hogy ilyen kapkodós és kétségbeesett tudok lenni késő este. ^^”"

Remélem, sok hasonló program lesz még, és el is tudok majd jutni rájuk. (Igazából ez is teljesen kivételes volt.)

Filed under: japán, személyes, érdekes   |  Leave a Comment
Tags: élménybeszámoló, öröm, hétköznap, japán, személyes, vélemény

Miért van minden 31-én?

30Oct09

Ha nem szombat lenne 31., hanem bármelyik hétköznap, kapnánk egy nap szünetet.

Szombaton megyek japán édességkóstolásra, érdekes lesz.

Eredetileg elmentünk volna a Sárkány Centerbe téli holmit venni A.-val, és utána beugrottunk volna együtt kóstolni, de neki túlóráznia kell szombaton. 12 órában. És ezt tegnapelőtt közölték vele.

Láttam, hogy szombaton lesz a WCG (World Cyber Games) 2009 is. Francba. A. szíve vágya már régóta, hogy elmehessen…

Meg persze Hallowe’en is lesz, ami engem annyiban érint, hogy ilyenkor Guild Warsban mindig van ünnepség, és alaposan meg lehet tömni az inventoryt cukorkákkal meg bónuszokkal. Ami azért nem jön rosszul, ha épp kedvem támad játszani, de nincsen partim.

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: morfondírozás, morgolódás, tanulás

Ami az ösztöndíjat illeti

30Oct09

Mármint a tanulmányit.

Szóval, megkaptam két hónapra visszamenőleg (mivel nem szeptemberben kezdték kiutalni), de amikor megnéztem az összeget, leesett az állam: a jobb átlagom ellenére kb. feleannyit kaptam, mint tavasszal. Valamelyest elkönyveltem magamban, hogy hát ez van, jobbak lettek az átlagok, mittudomén, de azért furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mennyire lettek jók. Bementem a HÖK-be, nézegettem a táblázatot, és kiderült az, ami valahol bennem mocorgott: elszámolták. Pontosabban, nem számolták hozzá a minoros átlagom a főszakoshoz.

Jeleztem a problémát, a TO-ról szereztem igazolást a valódi, teljes átlagomról, a HÖK-ben kitöltettek velem egy űrlapot, és elküldték a rektori hivatalba, meg átjavítgatták az excel-fájlt. Most várok, egy hetet, ha addig nem látok változást, rákérdezek megint.

Egyébként az átlagomra járó ösztöndíj összege egy tizessel haladja meg az előző félévit, szóval azért kapok majd szépen.

Jellemző, hogy ez első gondolatom az volt, hogy ebből a pénzből mennyi tankönyvet vehetek (Japánból). X”"D

Filed under: egyetem, személyes   |  Leave a Comment
Tags: öröm, egyetem, hétköznap, meglepetés, személyes

Fejben blogolok

29Oct09

Az a baj, hogy amikor blogolhatnékom van, nem adottak a körülmények: nemhogy nincs nálam gép meg nincsen net, mert ezek még megoldhatóak lennének, de vagy papír sincs kéznél, vagy annyira zötyög pl. a busz, hogy lehetetlen írni. Meg amikor rohanok A pontból B pontba, na az sem alkalmas az ilyesmire.

Ha az agyam számítógép mintájára működne, hazaérve csak áttölteném a piszkozatokat, átnyálaznám őket, és hajrá. De ez sajnos nem így megy.

A másik, amit szeretek, hogy mire alkalmas lenne bármi a blogolásra, elfelejtem, mit is akartam. Ebben az a zavaró, hogy később újra felbukkan bennem, persze megint akkor, mikor lehetetlen kezdeni vele valamit.

Kb. fél órája elkezdtem írni a tegnapi Nishi Yoko koto-koncertől, de a WP kiléptetett, és csak az első 3 mondatot mentette automatikusan a ca. egy oldalnak számító beszámolómból. Most eltettem, később, ha eléggé meditatív állapotba jutok, befejezem újra.

Az a jó a fáradtságban meg a kialvatlanságban, hogy ilyenkor nem tudok teljes hatásfokkal idegeskedni, szóval hó’t lazának tűnhetek. Vagy ahogy egyik csoporttársam megjegyezte, tökéletesen kifejezéstelen az arcom. (Ez őt valamiért bosszantja, hogy nem látni rajtam az aktuális hangulatomat – egyébként hosszas gyakorlással el lehet jutni a pókerarc természetes-ösztönös szintjére, sokszor kifejezetten hasznos.)

A jegyzettámogatásom beváltottam, megint szamurájos könyvet vettem. :) Meg a könyvtárból kivettem 3 japános témájú könyvet: egy földrajzosat, egy értekezős-tanulmánykötetszerűt, meg egy cikksorozatot (ami élménybeszámoló). Utóbbiban az erdélyi főhős 4 éves Japánban tartózkodását írja le, és halálra idegesít, hogy a torii-t torri-nak írja. Amúgy jó olvasni, lendületes.

Filed under: japán, személyes   |  1 Comment
Tags: hétköznap, japán, könyv, morfondírozás, személyes

Kis csomag, és jó hétvége

26Oct09

Kezdem inkább a jó hétvégével.

Pénteken és szombaton Székesfehérváron voltunk barátainknál vendégségben, valami hihetetlen volt, hogy mennyire otthonosan éreztem magam, mindez a vendéglátóinkat dicséri. Rengeteget készültek, nem győztünk szabadkozni, hogy ennyire azért nem kellett volna… Hajnali kettőig társasjátékoztunk (Sárkányvár), iszonyat jó volt. :D Legközelebbi alkalomra beígértük a Munchkint is, azt hiszem, akkor fognak kivágni a szomszédok, hogy miért röhögünk ennyit, pláne hajnalban…:D Sokat beszélgettünk is, hihetetlen, hogyan következett egyik téma a másikból.

Szombaton délután lementünk A. szüleihez, hogy elhozzunk pár téli, melegebb cuccot. Náluk is nagyon jó volt, régen voltunk már ott…

Vasárnap húgom születésnapját ünnepeltük, és egyben falusi búcsú is volt, úgyhogy kimentünk szétnézni. Egy kézművesnél vettem kis gyönggyel töltött zsákbabát, később egy pár fülbevalót is, kéket. Úgy tűnik, kijelenthetem, hogy a fémallergiám eltűnt, mától (tegnaptól) bizsut is hordhatok. :D

És a kis csomag, a Maidótól: furikake (lazacos), rizskiszedő kanálpár, szószósüvegcsepár, furoshiki (kis szütyő, a bentósdobozomhoz illő), rizsformázó (maci- és kisfiúfej alakú). Ismételten köszönöm Vikinek! (^_^)

Kis mellékes: kiutalták a tanulmányi ösztöndíjamat, de érdekes módon a javuló átlagom ellenére a felét kaptam annak, amit tavaly…

Filed under: személyes   |  Leave a Comment
Tags: öröm, evés-ivás, hétköznap, személyes